 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Végtelen végzet –– Árapály-tenermadár –– Huszonegy nagyapám története–– Japán a kávéházban –– Mesék könyve ––
K./H., C. ("K."), -ck –– |
 Kulcskereső A nyerő lap e regényes novellafüzér asztalán a Pesti Napló, a nyerő kéz pedig a kivételesen szerencsés írói ráérzés: Zalai Károly épp annyit hív elő a Huszonegy nagyapám története paklijából, amennyit az ötlet és a szerkezet még elbír. A Fekete Sas Kiadó újdonsága az elégikus-ironikus, játékos-pikáns hangvételen kívül épp az arányosságával tűnik ki. A napilap 1932. IV. 14. és V. 5. közötti számaiból (illetve hétfőnként a Mai Nap hasábjairól) vett (szinte mindenestül betűhív) idézetek éltetik az anekdotikusan élvezetes rövidtörténeteket. A citátumok kapcsolódhatnak nagy tudóshoz vagy sportszenzációhoz, rendőri akcióhoz vagy rémisztő öngyilkossághoz, nevezetes külföldi írócéghez vagy szokványos rovatokhoz. A nagyvilághoz, a magyar világhoz; a világhoz úgy általában - és konkrétan a sokatmondó 1932-es esztendőhöz. Huszonegy naptári naphoz. A kicsippentett sorok olykor elindítják, máskor fűszerezik, egyszer-egyszer ellenpontozzák az egyetlen modellt folytonosan újrateremtő egyszerű cselekményt. A Kisorosziból Budapestre csöppent, erkölcstelennek semmi esetre sem nevezhető nagyanya (természetesen még nem nagyanya, hanem ropogós fiatal cselédlány korában) nap mint nap mást részesít szerelmi-szeretői kegyeiben, s mindegyik aktus leánygyermekének megfoganásával végződik, bárki legyen is a kiválasztott férfi (félig gyerekembertől az aggig). A "nap mint nap" egymásutániságát, a kurta időintervallumot hivatottak biztosítani a napilap-kivágatok, melyeknek korfestő jellege és stiláris színezete is gazdagítja az erotikus konfabulációt. Természetesen a középpontba állított - életmentő ösztöneit, segítőkész érzelmeit és érzékeinek elemi viharzását az ágyban levezető - nőalak három hét leforgása alatt nem változtathat annyiszor munkahelyet, nem élheti bele magát oly sok szituációba, mint amennyi Zalai tollán kavarog. Tehát a naptárilag összepréselt és az újságemlékek segítségével pedánsan dokumentált idő szét is csúszik. Realitás és irrealitás kettősségétől, történelmi kötöttség és derűs költöttség összefonódásától az akusztiko-vizuális kontúrossággal ábrázolt szeretkezések is amolyan hrabali bájt nyernek. A "Pedig akkor már megfogant az édesanyám", "Ha tudta volna, hogy közben megfogant az édesanyám..." típusú (általában fejezetzáró pozícióban álló) típusmondatok pedig a nemzés komolyságát, az élet továbbadásának megronthatatlan szépségét is jelzik a hivalkodás nélküli – az iménti testi viharzárt elcsitító – fogalmazásmódjukkal. Kulcsszó az édesanyám szó. A narrátor ugyan – a kötetcím szerint is – anyai nagyapjának mindig rejtve maradt kilétére kíváncsi (s ennek érdekében mindjárt huszonegy nagyapát ír magának, ugyancsak kihasználva a mese- és szerencseszám sugalmazásait), ám e könyv: anyakönyv. Az édesanya könyve; és az édesanya édesanyjáé. Az egyes szám első személyű előadásmód a megszilárdított-megcsúsztatott történésidőre ráfuttatja az utóidejűséget is: a leszármazott, az unoka alapvető érdekeltségét, érintettségét a nyomozásban. A személyességet, amely – közvetve – az elbeszélőt avatja főszereplővé. A minta huszonegyszeri ismétlése kétségtelenül lop némi monotóniát a műbe, amely azonban – mint utaltunk rá – a jótékony huszonegyesnek köszönhetően ennyit még épp elvisel. Helyenként veszít feszültségéből a szövegáram, másutt viszont (így a lezárás tulajdonnév-halmozó, himnikus-profán globális áriájában, az 1932. május 4-én világszerte sugárzott rádióműsorokra utalva) líraian felszárnyal. Jó kis könyv. Az 1953-as születésű, fordulatos életű szerző eddigi legérettebb munkája. Hívogatóra sikerült a címlapja is. Egymásra dobált régi fényképekről fiatal és idősebb férfiak tekintenének ránk, ha a felvételek nem takarnák ki egymást, és egy hatalmas kulcs nem rejtené el azokat a szemeket, melyekkel tényleg szemezhetnénk. E rozsdásnak tetsző - és mégis elpusztíthatatlan - kulcs lehet lakáskulcs, kamrakulcs, műhelykulcs, templomkulcs, urambocsá' vécékulcs. Sokféle zár kulcsa. A könyv elolvasása után legalább huszonegy javaslatunk támadhat arra: mit is nyit. kultura.hu, 2007. december 24., Tarján Tamás |
 |
| Zalai Károly | Forrai Design |